Családi életciklusok
A család az évek során ugyanúgy változik, ahogy mi magunk is változunk, fejlődünk. Nem ugyanaz a feladatunk 10 évesen és 20 évesen, éppen ugyanúgy a családnak is más feladatai vannak, másként kell működnie időről – időre. Ebben az értelmeben a pszichológia családi életciklusokról beszél. Néhány elmélet egy picit másként tagolja, de az alábbi ciklusokat szoktuk megjelölni: udvarlás, házasság (pár) gyermek nélkül, kisgyermekes család, iskolás gyermek, kamasz, kirepülő gyermek, gyermekeket elengedő idősödő pár.
Mindegyik időszak jellegzetes nehézségeket, feladatokat rejt magában.
A gyermek nélküli párnak ki kell alakítania a saját életét, közös szokásaikat. Származási családjuktól függetlenedni kell. Hozott szokásaik, rendszereik között összhangot kell teremteni. Az első gyermek megérkezése „felborítja” a kialakult egyensúlyt. Jelentős anyagi terheket eredményez, az édesanyát hosszabb – rövdebb időre kivonja a munka világából. A pár addigi megszokott élete megváltozik. Rendszerint örömmel és várakozással tekintünk az új helyzet elé, örömmel tanulunk bele az új szerepeinkbe, feladatainkat kihívásnak éljük meg.
Így rendszerint hamarosan egy új egyensúly alakul ki. A párkapcsolat családdá válik.
A gyermek illetve gyermekek életkora alapján a család időről – időre újabb periódusokba lép.
Az óvodás, az iskolás, a kamasz gyermek, a kirepülő fiatal minden életszakasszal változásra készteti a családot. A szülők másként kell, hogy viszonyuljanak az óvodás, az iskolás gyermekükhöz. A szülői szerepek, elvárások, a szülő – gyermek kapcsolat és a szülők egymás közötti kapcsolata sokat módosul a gyermekek növekedése során . Természetes, hogy egy- egy szakasz határán, az egyikből a másikba való átlépéskor sok család nehézségeket él meg. Új feladatokkal találkozik. Azonban a nehézségeket néhány hónap (esetleg 1-2 év ) elteltével a család maga kezeli, és kialakítja az új működési módját, új szabályait. Abban az esetben, ha a család nem tud az új helyzethez alkalmazkodni, működésében megakad, tünet képződik. Ez a tünet jelzi, hogy valamilyen probléma van a családi rendszerben. Az idő előrehaladtával ez a tünet egyre súlyosabbá válhat, ha a család nem oldja meg. A tünet rendszerint zavarni kezdi a családot. Amennyiben szakemberhez fordulnak, segítséget kaphatnak nehézségeik oldásához, az elakadás okának feltárásához, és ahhoz, hogy hogyan működjön a család a továbbiakban. Ha a segítségkérés elmarad olyan kapcsolatrendszerek, viszonyok, viselkedésmódok rögzülhetnek, melyek a család , vagy a család néhány tagjának fejlődését, társadalomba való beilleszkedését, sikeres működését jelentősen gátolják. Ezek az elakadások akár leválási nehézségeket, szélsőséges esetekben skizofréniát, drogfogyasztást is eredményezhetnek, fiatalabb korban tanulási és viselkedési zavarokat.
Az esetek jelentős részében a gyermek válik a tünethordozóvá. Az elakadás oka, azonban rendszerint a párkapcsolatban van. A gyermekek természetszerűleg haladnak a fejlődés, növekedés útján, egyre jobban távolodnak szüleiktől. Az idők során, ha a szülők nem egyirányba változnak, eltávolodnak egymástól, más céljaik lesznek, konfliktusaik alakulnak ki, nehezen merik az vállalni. Nem szeretnék a megszokott és eddig jól működő családot felborítani, szeretnék a nehézségeiket eltitkolni. Mivel a gyermekre fókuszáló figyelem, a gyermekkel kapcsolatos problémák jó okot jelentenek az egymás melletti kitartásra, és nehézségek bagatelizálására, a pár sokszor ösztönösen megpróbálja az éppen aktuális életciklust fenntartani, és úgy működik tovább, mintha nem telne az idő, a 10 éves gyermekből nem lenne pár év múlva 15-20 éves fiatal. Ez pedig meggátolja a gyermek fejlődését. (Ilyen esetekben például ugyanazok a szabályok, elvárások, keretek maradnak meg a 16-17 éves fiatal életében, amik 12-13 éves korában voltak érvényesek. Nem tud nagyobb önállóságot, szabadságot kivívni). Nehezíti, hogy a gyermek az életkorának megfelelő tapasztalatokat megszerezze, a korcsoportjában jól működjön. Ez olyan érzelmi kapcsolatok kialakulását serkenti, ami súlyosan nehezíti a gyermek leválását. A szülők természetesen ezt nem tudatosan teszik, nem szeretnének rosszat gyermeküknek. Ösztönösen hozzák létre ezeket kapcsolatokat, melyben sokszor a gyermek a kulcsa a házzasságnak, amíg a gyermek gyermekstátuszban van, rejtve marad a szülők kapcsolatának problémája esetleg válsága. A serdülő idővel elmagányosodik, majd tüneteket mutat, tanulmányi, magatartási nehézségek, deviáns csoportokhoz kapcsolódás, droghasználat, elmagányosodás, önértékelési nehézségek, társas kapcsolati kudarcok. Így a szülők figyelme még intenzívebben fókuszálhat a gyermekre, ahogy látják nehézségeit, még jobban szeretnének neki segíteni, csak úgy, hogy lehetőleg semmi ne változzon a családban, ami értelem szerűen a gyermek újabb és újabb nehézségeit fogja megalapozni.
Amennyiben a fiatal tünetei felkeltik a szülők (pedagógusok, hozzátartozók) figyelmét, és a család szakszerű segítséget kap, a gyermek folytathatja fejlődését, és a szülőkről való leválása, önállósodása folytatódhat, a szülők pedig nehézségeikkel szembenézhetnek (megoldják, párterápiára mennek, elválnak). Ha azonban ez nem történik meg, vagy túlságosan későn következik be, előfordulhat, hogy olyan súlyos sérüléseket szenved a fiatal (skizofrénia vagy egyéb súlyos pszichiátriai zavar alakul ki), hogy később már nem fog tudni segítséget igénybe venni, illetve segítséggel sem lesz képes leválni szüleiről, és önálló életet kezdeni.
A gyermekek elengedése nem csak azért nehéz, mert a szülő félti a gyermekét, a legjobbat szeretné neki, és fél, hogy ha nem lesz a gyermek mellett, akkor esetleg hibákat követ el, hanem azért is, mert a gyermek elengedése azt is jelenti, hogy a pár hosszú évek (20-25 év) után ismét egymásra kell, hogy találjon. A gyermeknevelés, a rohanó hétköznapok során sokszor a szülők annyira kevés időt töltenek kettesben, hogy mikor azt érzik, hogy a gyermekek lassan kirepülnek, kétségbeesnek (és nem tudatosan) de félnek attól, hogy hogyan fognak ennyi idő után ismét kettesben boldogulni. Nem utolsó sorban a gyermekek kirepülése az időskor kezdetét is jelenti, néhány szülő számára az öregedéstől való félelem, a feleslegessé válás érzése is okozhat nehézségeket az elengedésben. Az egészséges mértékű aggódás, és félmek azonban ritkán okoznak tüneteket a család, illetve a serdülő életében.
Természetesen az itt felsorolt tüneteket (tanulmányi nehézségek, magatartási gondok, droghasználat stb.) egyéb probléma is okozhatja, azonban annak, amikor a család a szükséges időben nem tud egyik ciklusról a következőre váltani, ezek a leggyakoribb, legjellemzőbb következményei.
