A munkanélküliség: áldás vagy átok?
A munkanélküliség sokak számára (teljesen érthető módon) egy retteget élethelyzet. Elsősorban az anyagi biztonság, a mindennapos megélhetés bizonytalanná válása, akár kritikussá válása miatt. Ezen kívül egy állás elvesztése a a valahova tartozás érzésének elvesztését is jelentheti. A napi rutin felborulását, az idő struktútáltságának sérülését eredményezheti. Leginkább az anyagi biztonság elvesztése élesztheti fel a félelm érzését, a struktúra, a feladatok, felelősségek elvesztése pedig értéktelenség érzést, szorongást eredményezhet.
A munkanélkülség gyakran eredményez depressziós tüneteket, esetleg depressziót. A céltalanná válás, alvási problémák, negatív énkép, negatív jövőkép természetes velejárói lehetnek a krízisnek. Gyakran ezek olyan további folymatokat gerjesztenek, aminek hatására a személy képtelen lesz reggel felkelni, akár dél, vagy kora délután lesz mire a reggeli kávét megissza, és felöltözik. Nem csak az anyagi keretek szűkösebbé válása okozza azonban azt, ha az állását elvesztő, vagy már állást kereső illető egész nap, estleg több napon át folyamatosan az otthoni mackó nadrágban van, és már több hete nem tudott időt találni arra, hogy bejelentkezzen a fodrászhoz. Ez a fajta struktúrálatlanság, és egyre kevésbé hatékony időgazdálkodás nagyon megnehezítheti egy esetleg állásinterjún való sikerességet (pl. nem érünk oda időben). A munkakeresés időszakában hasznos lehet olyan elfoglaltságok beiktatása, mint például nyelvtanulás, önkéntes munka, amik segítik a napi feladatok rendszerezését, célokat teremtenek, és nem utolsó sorban egy önkéntes munka lehetőséget adhat arra, hogy megéljük hasznosak vagyunk, fontos amit csinálunk. Fenntartja a valahova tartozás érzését, és ezzel együtt olyan tapasztalatokat szerezhetünk, amivel önmagunkat új oldalról ismerjük meg, ez pedig növelheti önbizalmunkat.
Ugyanakkor a munkanélküliségnek lehetnek egyéb hasznos következményei. Többször előfordul, hogy a biztos állással rendelkező személy úgy érzi, nem teljesen tud azonosulni jelenlegi munkájával, nagyon szívesen foglalkozna mással, vannak ötletei, elképzelése, amikkel akár vállalkozást hozna létre, és úgy érzi, jobban kiteljesedhetne, megvalósíthatná elképzeléseit, kreatív lehetne, azonban biztos állását nem meri feladni. Sokszor egy állás elvesztése kényszerít olyan új irányok kipróbálására, melyekre korábban titkon, vagy kevésbé titkon vágytunk. Olyan képességek, ambíciók, ötletek kaphatnak szárnyra amik a lépéskényszer nélkül estleg örökre csak álmok maradtak volna.
Egy állás elvesztése természetesen veszteség és krízis, azonban a fejlődés, növekedés, önmegvalósítás alapja is lehet, amennyiben új célkok keresésére, újabb lehetőségek feltárására, régen dédelgetett álmok megvalósítására használja az ember. Minden krízis, veszteség szükségessé tesz egyfajta számvetést, visszatekintést, összegzést. Megvizsgáljuk mi vezetett az adott élethelyzethez, mit tanulhatunk belőle, és nem utolsó sorban, hogyan használhatjuk fel további fejlődésünk, kiteljesedésünk eléréséhez. Abban az esetben, ha a személy képes meglátni a veszteségben a növekedés lehetőségét, a változás esélyét egy állás elvesztése a kitelejsedés, önmegvalósítás alapja, első lépcsőfoka is lehet.
