Gyerekszoba
Azt gondolom nagyon sok szülő tudja milyen csodálatos is lehet egy gyermekszoba, azonban ennek hiányával, és az ebből létrejöhető nehézségekkel már kevésbé számolunk. Mindenki szeretne gyermekének önálló kis zugot, de ha mégsem sikerül, sokszor nem tulajdonítunk neki jelentőséget. Valószínűleg nem is gondoljuk, hogy milyen sok stresszt okozhat a gyermeknek a saját zug hiánya, ahova el tud bújni, ahol saját kedve szerint tarthatja játékait, ruháit, tanszereit.
Az a gyermek, aki nem rendelkezik az életkorának megfelelő privát szférával , saját szobával, folyamatosan szembesül azzal, hogy nincsen meg a holmijainak a helye, nem tud hova „elbújni”, nem tud igazán magában lenni. Folyamatosan azt a TV műsort nézi, amit a család többi tagja a nappaliban kiválaszt, felébred, mikor szülője / szülei ébrednek. Ha esetleg a szoba még a konyhával is együtt van hallja mikor valaki kimegy egy pohár vízért.
A gyermek érthető módon egyre fáradtabb, feszültebb lesz. Mivel tudja, hogy ezt nem kommunikálhatja, hiszen családja szívesen megoldaná a nehézségeket, csak jelenleg nem tudnak jobb megoldást a gyermek egyéb módon fogja kommunikálni nehézségeit.
Legelsőként a tanulmányi és az iskolai társas kapcsolatokban jelentkező gondok jelennek meg. Hirtelen nem tanul, és nem fogad szót, iskolatársaival verekedni kezd stb. Ezek a tünetek nem azt jelentik, hogy a gyermek kezelhetetlenné vált, hanem azt, hogy a gyermek a nehézségeit nem tudja más módon kommunikálni.
A hetek hónapok alatt egyre fáradtabbá, kimerültebbé válik, hiszen nincs olyan hely, ahol igazán nyugodtan tudna pihenni. Ahol zavartalanul tudna annyi órát aludni, amennyi az ő életkorában szükséges. Természetes, hogy szülei mikor neki már aludni kellene még ébren vannak, TV-t néznek, beszélgetnek, reggel korábban kelnek. De ezek bármilyen óvatosak is vagyunk, ha egy szobában lakunk gyermekünkkel valamennyit érzékel belőle. Érzi, hogy „rendetlenség” van körülötte. Túl sok zaj éri őt. Nem tud nyugodtan tanulni, nem tudja a tanszereit rendben tartani, érzékeli, hogy ha leül tanulni valaki mindig megjelenik, megzavarja. Holmijai valakinek (minden rossz szándék ellenére) útban lesznek.
Bár a szülők természetesen tudják, hogy a gyermeknek nagyon jó lenne egy saját szoba, a hiányából létrejöhető problémákkal valószínűleg nem számolnak előre. A romló tanulmányi eredményért, és a folytonos magatartási gondokért leszidják, esetleg büntetik a gyermeket, nem tudják, hogy a privát szférának a megteremtése, a gyermek számára (ahogy egy felnőtt számára is) nagyon fontos. Az a gyermek aki nem elég kipihent, nem tud figyelni, ami kudarcot, nehézséget okoz számára, ezt pedig könnyedén vezeti le társakkal való konfliktusban. Tanulmányi eredménye romláshoz vezethet, mert nem tud kellően figyelni az órán. A tanári és szülői kritikák, rosszallások pedig csak folyamatosan fokozzák az amúgy is kimerült gyermek nehézségeit.
