Menjek, vagy maradjak?
Menjek, vagy maradjak?
A nem működő kapcsolat fenntartásának következményei a gyermekek számára
Ha felmerül a válás lehetősége egy kapcsolatban, sokszor minden gondolkodás nélkül azt mondanánk, inkább ne, hogy lehetne elkerülni? Vajon tényleg a válás elkerülése a jó megoldás? Sokszor hallhatunk olyan mondatokat, hogy együtt marad(t)unk a gyermek miatt. A gyermeknek valóban az az érdeke, hogy szülei együtt maradjanak? Milyen lehet az a kapcsolat, amit a gyermek „tart össze”? És mit lát valójában az a gyermek, akinek szülei ilyen okokból vannak együtt? Egy látszatvilágot, melyben a szülei azt játszák, hogy boldogok, holott valójában nem azok. Ha a pár nem tudja problémáit rendezni, és újra szeretett párkapcsolatban élni a gyermek egy látszatvilágban fog felnőni.
Lehet, hogy a szülők reggel együtt kelnek, és este együtt fekszenek, de kapcsolatuk sokkal inkább egy kollegiális kapcsolathoz fog hasonlítani, nem pedig szeretkapcsolatra. Ahhoz, hogy a problémák ne derüljenek ki, inkább az érzelmek kizárását kell a szülőknek választani, így egy érzelmektől mentes, gazdasági alapon működő kapcsolat jön létre. És a gyermek mit lát? Mit fog megtanulni az emberi kapcsolatokról? Hogy azok időpontegyeztetésről, feladatok egyeztetéséről, gazdasági egyeztetésekről szól. Miről fognak vele a szülei beszélgetni? Valószínűleg a leginkább arról, hogy hányas lett a matek dolgozat, és mi volt az ebéd. Nem arról, hogy hogy érzi magát? Mit szeret, mit nem, mi tetszik neki és mi nem. Boldog vagy szomorú? Mire vágyik? Miért nem erről beszélgetnek a szülők? Mert valószínűleg hamarosan kiderülne, hogy a párkapcsolatukban nem szoktak ilyen kérdésekről beszélgetni, hiszen akkor szembesülnének a kapcsolatuk problémáival, hiányosságaival, azzal, hogy már nem szeretik egymást, nem boldogok együtt. Így inkább a „gyermek érdekében” arra koncentrálnak, ami működik, az apróbb intéznivalók megbeszélése, a házi feladat, a bevásárlás.
Mit fog látni a gyermek? Vagy inkább, mit nem fog látni? Nem fogja látni azt, hogy hogyan kell az érzelmeinket kifejezni, hogyan kell őszintén viselkedni, működtetni az érzelmeken alapuló kapcsolatokat. Hogyan kell kifejezni azt, hogy szeretünk valakit, örülünk valaminek, szomorúak vagyunk valamiért, csalódtunk, fáj valami.
Ez miért probléma? Mert nem fogja tudni, hogy hogyan kell működtetni a kapcsolatokat. Hogyan fejezzen ki érzelmeket, amik az érzelmi alapú kapcsolataink összetartó ereje. Hogyan kommunikálja, ha valami fáj, és hogyan ha örül. Hogyan kezeljen ilyen kapcsolatokban konfliktust stb. A gyermeknek nem az az érdeke, hogy a vér szerinti szülei akkor is fenntartsanak egy kapcsolatot, hogyha nem működik, azért, hogy a gyermek teljes családban nőjön fel, hanem az, hogy lássa, hogy hogyan kell boldog kapcsolatokat működtetni, és ha valami nem működik, akkor lássa, hogy ez nem működik.
Az az érdekes, hogyha egy nem működő kapcsolatban a szülők elválnak, még akkor is jobbat tesznek a gyermeknek, ha akár mindketten egyedül maradnak, és a gyermek nem lát párkapcsolatra mintát, mintha egy boldogtalan kapcsolatról kommunikálják azt a szülők, hogy ez működik. Ez pedig azért van, mert ilyen esetben a gyermeknek magától kell felismernie, hogy ez valójában nem működik, amivel hosszú időt, akár éveket is megspórolhattak volna a gyermek életéből a szülők, ha kimondták volna őszintén, hogy nem működik. A boldogtalan házasságokban, ha a szülők következetesen a boldogság látszatát szeretnék kelteni a gyermeknek valójában egy nagy „hazugságot „ is le kell lepleznie, mielőtt elkezdené tanulni, kitalálni, hogy hogyan kell másképp csinálni, ez pedig hosszú időt vehet igénybe, nem tévedés, akár éveket is.
Tehát ha az a kérdés, hogy váljunk vagy ne? Mi a gyermek érdeke? Egy dolog biztosan állítható, csak a gyermekért együtt maradni, nem fog boldog házasságot eredményezni. Ha pedig egy boldogtalan házasságban teszünk úgy, minta ez jó lenne, többet ártunk, mintha elváltunk volna. A gyermeknek nem az az érdeke, hogy szülei minden áron együtt maradjanak, hanem, hogy azt lássa, hogy hogyan kell boldognak lenni.